A VÁLASZ ERRE — felelte a Halál — VALAHOL IGEN ÉS NEM KÖZÖTT TALÁLHATÓ.
Lily megfordult és milliárdnyi alak fordult együtt vele.
— Mikor juthatok ki?
AMIKOR MEGTALÁLOD AZ EGYETLEN VALÓDIT.
Lily Mállotviksz továbbfutott a végtelen számú visszatükröződésen át.
A jó szakács mindig, minden reggel első a konyhában és utolsóként távozik este.
Mrs. Kellemes eloltotta a tüzeket. Gyors leltárt készített az ezüstneműről és megszámolta a levesestálakat.
Ráébredt, hogy nézik.
Egy macska állt az ajtóban. Nagy volt és szürke. Egyik szeme gonosz sárgászöld, a másik gyöngyfényű fehér. Ami megmaradt a füléből, úgy nézett ki, mint egy bélyeg széle. Mindazonáltal volt benne egy bizonyos hetykeség és Félmanccsal-is-le-tudlak-győzni mezőt generált maga körül, ami furcsamód ismerősnek rémlett.
Mrs. Kellemes egy ideig csak bámult rá. Mrs. Gogol közeli, személyes barátnője volt és tudta, hogy az alak csupán mélyen meggyökeresedett, egyéni szokás kérdése, és ha génuai lakos vagy Samedi Nuit Mort környékén, megtanulsz jobban bízni az ítélőképességedben, mint az érzékeidben.
— Hát akkor — szólalt meg, s hangjában alig-alig lehetett a remegést érzékelni -, gondolom, szeretnél még egy kevés hallábat, akarom mondani, fejet, mit szólsz hozzá?
Csöves nyújtózkodott és a hátát görbítette.
— És van némi tej is a hűtőkamrában — folytatta Mrs. Kellemes.
Csöves boldogan ásított.
Aztán megvakarta a fülét a hátsó lábával. Az emberség olyan hely, amit nem rossz meglátogatni, de azért nem szeretnél ott lakni.
Közben eltelt egy nap.
— Mrs. Gogol gyógyító kenőcse tényleg hatásosnak tűnik — vélekedett Magrat. Föltartott egy üveget, ami félig volt valami furán szemcsés halványzölddel és olyan átható szagúval, hogy, az ember könnyen elhihette volna, az egész világot elárasztja illatával.
— Van benne kígyófej is — jegyezte meg Ogg Ángyi.
— Ne próbálj fölzaklatni! — intette Magrat. — Tudom, hogy a Kígyófej egyfajta virág. Liliomféle, azt hiszem. Tudod, elképesztő, hogy mi mindent lehet virágokkal csinálni.
Ogg Ángyinak, aki az igazat megvallva tanulságos, jóllehet hajmeresztő félórát töltött Mrs. Gogol figyelésével, amíg a kence elkészült, nem volt szíve fölvilágosítani.
— Úgy van — mondta. — Virágok. Látom már, hogy semmi sem kerüli el a figyelmed.
Magrat ásított.
Szabad bejáratuk volt a palotába, és a kijárat még meg sem fordult a fejükben. Nénét a szomszédos szobában helyezték kényelembe.
— Eridj és aludj egy keveset — tanácsolta Ángyi. — Egy perc múlva megyek és átveszem Mrs. Gogoltól.
— De Ángyi… Gytha — hebegett Magrat.
— Hmm?
— Az az összes… izé… amit mondott, miközben utaztunk. Olyan… olyan hideg volt. Nemde? Nem szabad mindenfélét kívánni, nem szabad varázslatot használni az emberek megsegítésére, nem lehetséges megcsinálni azt a tüzes dolgot — és aztán fogta magát és mindezt megtette! Hogyan kellene ezt értelmeznem?
— Á, igen — felelte Ángyi. — Teljesen az általános meg a specifikus alapján, érted?
— Az mit jelent? — Magrat lehevert az ágyra.
— Azt jelenti, hogy amikor Eszme olyan szavakat használ, mint „Mindenki” meg „Senki”, nem számítja magát közéjük.
— Tudod… amikor ezt jobban meggondolod… ez borzasztó.
— Ez a boszorkányság. Fönt a nyaktörő részén. És most… szundíts egyet!
Magrat túl fáradt volt a tiltakozáshoz. kinyújtózott és hamarosan, afféle arisztokratikus módon, horkolni kezdett.
Ángyi egy darabig ült és pipázott a falra meredve.
Aztán fölállt és belökte az ajtót.
Mrs. Gogol fölnézett az ágy melletti zsámolyról.
— Kegyed is menjen és aludjon egy keveset — javasolta Ángyi. — Egy időre átveszem.
— Valami nem stimmel — jelentette ki Mrs. Gogol. — A keze rendbe jött. Csak egyszerűen lehetetlen fölébreszteni.
— Eszme esetében az egész a fejben zajlik — magyarázta Ángyi.
— Készíthetnék néhány új istent és rávehetnék mindenkit, hogy tényleg mélyen higgyen bennük. Mit szól hozzá? — kérdezte Mrs. Gogol. Ángyi a fejét rázta.
— Nem hinném, hogy Eszme ezt akarná. Nem nagyon lelkesedik az istenekért. Úgy gondolja, azok nem mások, mint térpocsékolás.
— Akkor főzhetnék némi gombót. Az emberek messzi földről eljönnek, hogy ehessenek belőle.
— Érdemes lenne megpróbálni — értett egyet Ángyi. — Minden apróság számít, én már csak azt mondom. Miért nem lát hozzá? És hagyja itt a rumot!
Miután a vudu varázslónő távozott, Ángyi megint pipára gyújtott és ivott egy kis rumot afféle elmerengő módon s közben az ágyon fekvő alakot nézegette.
Aztán lehajolt, közel Mállotviksz Néne füléhez és ezt suttogta:
— Csak nem fogsz veszíteni, ugye, nem?
Mállotviksz Néne kinézett a sok rétegű, ezüstös világból.
— Hol vagyok?
A TÜKÖR BELSEJÉBEN.
— Halott vagyok?
A VÁLASZ ERRE — felelte a Halál — VALAHOL IGEN ÉS NEM KÖZÖTT TALÁLHATÓ.
Eszme megfordult és milliárdnyi alak fordult együtt vele.
— Mikor juthatok ki?
AMIKOR MEGTALÁLOD AZ EGYETLEN VALÓDIT.
— Ez valami beugratós kérdés?
NEM.
Néne lenézett önmagára.
— Ez az — közölte.
És a mesék egyszerűen csak boldog befejezést akarnak. Fittyet hánynak arra, hogy az kinek jut.
Kedves Jászón ekszetra,
Hát enyit Génuáról de megtanultam Mrs. Gogol zombi medicináját és ő odaadta nekem a reeés réce megmondta hogyan kell banánanána dajkrit csinálni meg adot egy izét amit bendzsónak hínak el fogtok képedni és összeségében jóravaló lélek szerintem ha sosem veszed le a szemed róla. Úgy néz ki viszakaptuk Eszmét de nem is tudom furán és csöndesen viselkedik nem ahogy szokot rendes körülmények közt szóval rajta tartom a szemem ara az esetre ha Lily valami trükel becsapta a tükörben. De azt hiszem kezd joban lenni mert amikor fölébredt elkérte egy pilanatra Magratól a varázspálcát és aztán valahogy megpörgete és elgörbítete rajta a gyűrűket és a bilit virágcsokorrá változtata és Magrat azt mondta ő sose tudta ráveni a pálcát hogy ezt tegye és Eszme azt mondta nem mert, ő mindig kívánta a dolgokat ahelyet hogy kisütöte volna hogyan érje el a megtörténtük. Én már csak azt mondom, jó dolog hogy Eszme sose jutot egy varázspálcához fiatalkorában, hozá képest Lily Piknik lett volna. Melékelve az iteni temető képe láthatod a népeket dobozba földelik el a föld fölé a talaj olyan vizes mert nem akarsz egyszere halot leni meg vízbe fojtot, azt mondják az utazás kitágítja az elmét, szerintem most már ki tudnám húzni az enyém a fülemen és csomóra kötni az álam alat, minden jót, MAMI.
A mocsárban Mrs. Gogol, a vudu boszorka primitív állványára helyezte a frakkot, a póznára tűzte a cilindert és egy darabka zsineggel ráerősítette a sétapálcát a keresztrúd egyik végére.
Hátralépett.
Szárnyverdesés hallatszott. Legba pottyant le az égből és rátelepedett a cilinderre. Aztán kukorékolt. Általában csak napszálltakor kukorékolt, mert nagy hatalmú madár volt, de most az egyszer hajlott arra, hogy elismerje az új napot.
Később azt beszélték, hogy minden esztendőben Samedi Nuit Mort-kor, amikor a karnevál eléri tetőpontját és a dobok a leghangosabbak és a rum már csaknem elfogyott, a semmiből előbukkan egy férfi frakkban és cilinderben, egy démon életerejével, és a tánc élére áll.