Néne hagyta, hogy Ogg Ángyi családi viszályának ismerős, megnyugtató litániája átcsapjon fölötte, miközben a teáscsésze után tapogatózott.
Az Oggok azok, amit nagycsaládnak szokás nevezni — az igazat megvallva, nem csupán nagy, hanem kiterjedt, végeláthatatlan és töretlen. Egyetlen szokványos papírlap sem lett volna képes családfájuk fölvázolására, ami egyébként is inkább mangrovebozótra hasonlított. És minden egyes ág mértéktartó, ám állandósult vendettában állt az összes többi ággal, olyan jól ismert causes célèbres-re alapozva, mint Amit Kevinjük Mondott Stanunkról Di Kuzin Esküvőjén meg Kinél Van Az Ezüst Étkészlet, Amit Emmi Tánti Dorinánknak Ígért Halála Utánra, Azt Szeretném Tudni, Nagyon Szépen Köszönöm, Amennyiben Nincs Kifogásod Ellene.
Ogg Ángyi, mint vitathatatlan matriarcha, megkülönböztetés nélkül bátorította az összes oldalt. E tevékenységét lehetne leginkább a hobbijának nevezni.
Az Oggok körében, csupán egyetlen családon belül, olyan mennyiségű viszálykodás folyt, amennyivel az átlagos hegylakók teljes Ozarkja el lett volna egy évszázadig.
És ez néha arra serkentett egy balga kívülállót, hogy bekapcsolódjon és esetleg nem túl hízelgő megjegyzést tegyen egyik Oggról egy másik Oggnak. Mire föl minden egyes Ogg nekitámadt, a család mindahány része együttműködött, mint a jól olajozott, kékacél motor alkatrészei, hogy a beavatkozóra azonnali, könyörtelen megsemmisítő csapást mérjen.
A Kostető népe azt tartotta, hogy az Ogg belviszály áldás. A gondolat, hogy kifogyhatatlan energiájuk akár a világra fordíthatnák, borzalmasnak tűnt. Szerencsére, egy Ogg senki mással se szeretett annyira harcolni, mint egy másik Ogg-gal. Az család.
Különös dolog a család, ha jól meggondolod…
— Eszme? Jól vagy?
— Mi?
— Rettentően csörömpölteted a csészéket! És a tálca tele teával!
Néne kifejezéstelenül nézett le a bepiszkított asztalra és, amennyire telt tőle, magához tért.
— Nem az én átkozott hibám, ha a nyavalyás csészék túl kicsik — morogta.
Nyílt az ajtó.
— Reggelt, Magrat — tette hozzá anélkül, hogy megfordult volna. — Mit csinálsz itt?
Volt valami abban, ahogy a zsanérok csikorogtak. Magrat még az ajtót is bocsánatkérően tudta kinyitni.
A fiatalabb boszorkány szó nélkül beoldalgott a szobába, arca céklavörös, karja a háta mögött.
— Mi csak beugrottunk, hogy rendbe tegyük Desiderata holmiját, amint az kötelességünk egy boszorkánynövérünk iránt — magyarázta hangosan Néne.
— És nem keressük a varázspálcáját — egészítette ki Ángyi.
— Gytha Ogg!
Ogg Ángyi egy pillanatra bűntudatosnak látszott, aztán lehorgasztotta a fejét.
— Sajnálom, Eszme.
Marat előhúzta a karját a háta mögül.
— Ööő — nyögte és még jobban elvörösödött.
— Megtaláltad! — kiáltotta Ángyi.
— Uh, nem — felelte Magrat s nem mert Néne szemébe nézni. — Desiderata adta… nekem.
A csönd sercegett és sistergett.
— Ő neked adta? — hitetlenkedett Mállotviksz Néne.
— Khm. Igen.
Ángyi és Néne összenéztek.
— Nahát! — hörrent Ángyi.
— Ő egyáltalán ismer téged, mi? — kérdezte Néne visszafordulva Magrathoz.
— Elég gyakran el szoktam jönni hozzá, hogy beleolvassak a könyveibe — vallotta be Magrat. — És… és ő szeretett külországi étkeket főzni és errefelé senki más meg nem ette volna őket, szóval meglátogattam, hogy földerítsem.
— Ah-ha! Behízelegve magad! — rivallt rá Néne.
— De meg sem fordult a fejemben, hogy rám hagyja a pálcát! — mondta Magrat. — Tényleg nem!
— Valószínűleg valami tévedés történt — jelentette ki kedvesen Ogg — Bizonyára azt akarta, hogy add oda egyikünknek.
— Az lesz az, minden bizonnyal — értett egyet Néne. — Desiderata tudta, hogy ügyesen intézel megbízásokat, satöbbi. Lássuk csak!
Kinyújtotta a kezét.
Magrat összeszorította ujjait a varázspálca körül.
— …nekem adta… — szólalt meg elvékonyodó hangon.
— A vége felé már kifejezetten megzavarodott az elméje — szögezte le Néne.
— …nekem adta…
— A tündérkeresztanyaság szörnyű felelősség — közölte Ángyi. — Ötletesnek kell lenned és simulékonynak és tapintatosnak és képesnek megbirkózni a szív meg minden bonyolult ügyeivel. Desiderata mindezt tudhatta.
— …igen, de ő nekem adta…
— Magrat Beléndek, mint rangidős boszorkány megparancsolom neked, hogy add ide a varázspálcát! — utasította Néne. — Azok más se okoznak, csak bajt!
— Hé, várj csak! — vágott közbe Ángyi. — Egy kicsit messzire mész…
— …nem… — motyogta Magrat.
— Egyébként is, nem te vagy a rangidős boszorkány — tiltakozott Ángyi. — Hessegi Szüle öregebb nálad.
— Hallgass! Különben is, ő non komposzt mentis — szögezte le Néne.
— …nem parancsolhatsz nekem. A boszorkányok nem hierarchikusak… — protestált Magrat.
— Ez léha viselkedés, Magrat Beléndek!
— Nem, nem az — helyesbített Ogg Ángyi, megkísérelve megőrizni a békét. — A léha viselkedés az, amikor anélkül jársz-kelsz, hogy viselnél bármilyen…
Elhallgatott. Mindkét idősebb boszorkány nézte, ahogy egy kis papírdarab kipottyan Magrat ruhaujjából és lecikázik a padlóra.
Néne odapattant és fölmarta.
— Aha! — rikkantotta diadalmasan. — Lássuk csak, mit is mondott Desiderata valójában…
Mozgott az ajka, miközben elolvasta a levélkét. Magrat megpróbált nekigyürkőzni, hogy majd állja a sarat.
Egy pár izom megvonaglott Néne arcán. Aztán, teljes hidegvérrel, összegyűrte a levelet.
— Pont, ahogy gondoltam — közölte. — Desiderata azt mondja, adjunk meg minden segítséget Magratnak, amit csak tudunk, lévén, hogy ő oly fiatal meg minden. Nem igaz, Magrat?
Magrat fölnézett Néne arcába.
Színvallásra késztethetném, gondolta. Az üzenet nagyon is egyértelmű… hát, legalábbis az idősebb boszorkányokról szóló rész… és rákényszeríthetem, hogy olvassa föl. A levél világos, mint a nap. Örökké harmadik boszorka akarsz lenni? S aztán a lázadás lángja, mely nagyon ismeretlen tűzhelyen gyulladt meg, kilobbant.
— Igen — motyogta reménytelenül. — Valami ilyet.
— Azt mondja, roppant fontos, hogy elmenjünk valahova máshova és segítsünk valakinek hozzámenni egy királyfihoz — folytatta Néne.
— Génuába — mutatott rá Magrat. — Kikerestem Desiderata könyveiben. És azt kell elérnünk, hogy a lány ne menjen feleségül a királyfihoz.
— Egy tündérkeresztanya megakadályoz egy lányt abban; hogy összeházasodjon egy királyfival? — lepődött meg Ángyi. — Ez kissé… visszásan hangzik.
— Mindenesetre eléggé könnyen teljesíthető kívánság kell legyen — jegyezte meg Néne. — Lányok milliói nem mennek feleségül királyfihoz.