— Mac visszajött, Kit.
A lány megmerevedett.
— Miattad jött vissza. Gondold el, drága. Bárhová elmehetett volna a rendőrségnél. Mindenütt keresnek jó zsarukat, az egész országban. De visszajött ide, ebbe a porfészekbe, pedig megesküdtünk, hogy soha nem térünk vissza. Miattad van itt.
Kit szíve hevesebben kezdett verni. Mintha ki akart volna ugrani a mellkasából. A könyökére támaszkodott és Ryder szemébe nézett.
— Te miért jöttél vissza, Ryder?
— Te miért nem mentél el soha? — kérdezett vissza gyengéden a férfi.
Kit egy hosszú pillanatig csak bámult rá. A félelem egyre jobban elhatalmasodott rajta.
— Mert féltem.
— Mitől féltél?
— Attól, hogy ha elmennék… — Elhallgatott és nagyot sóhajtott. — Ha elmennék, te és Mac nem találnátok meg. Féltem, hogy soha nem látlak benneteket újra.
— Szóval ránk vártál — mondta Ryder csendesen.
Kit lehunyta a szemét, ahogy a felismerés hulláma elöntötte. Eddig még soha nem vallotta be magának.
— Miért jöttél vissza? — kérdezte újra a lány.
— Miután meghalt az öregem, már nem volt mit gyűlölnöm itt — mondta Ryder egyszerűen. — Mac visszajött, te is itt voltál. Ti ketten vagytok azok, akik érdekelnek engem.
— De Ryder… Ha én és Mac… Akkor mi lesz veled?
Ryder gyengéden elmosolyodott.
— Mindig itt leszek neked, Kit. Tudom, mit érez irántad Mac, és ha őszinte vagy magaddal, tudod, hogy amit iránta érzel, nem ugyanaz, mint amit irántam.
— Szeretlek, Ryder. Tényleg.
— Tudom, hogy szeretsz, drága. Én is szeretlek. Te vagy az egyetlen nő, aki valaha is érdekelt az alkalmi kapcsolataimon kívül. Ha valami történne Mackel, egy pillanat alatt a helyébe lépnék, hogy vigyázzak rád, és soha nem bánnám. Mac viszont úgy szeret téged, ahogy te és én nem szeretjük egymást. Szerintem te is így szereted.
— Soha senki nem értett meg engem úgy, mint te — suttogta Kit.
— Tudom, hogy félsz, Kit. Tudom, még mindig fáj, hogy az anyád ráhagyott téged a szemétláda mostohaapádra. Tudom, hogy én és Mac is bántottunk, amikor elhúztunk innen, de még gyerekek voltunk, Kit. Nem hányhatod örökké a szemünkre. Nekünk is meg kellett találnunk önmagunkat, de visszajöttünk hozzád, és ez jelent valamit. Mac nem fog újra elhagyni, drága. Bíznod kell benne.
— Miért van az, hogy neked el tudom mondani, hogy szeretlek, de Mackel ennek a puszta gondolata is hatalmas félelemmel tölt el? — kérdezte a lány.
— Mert mellettem biztonságban vagy. Tudod, hogy nem foglak bántani. De nem ugyanúgy érzel velem kapcsolatban, mint Mackel.
Az utolsó mondatra elakadt a lány lélegzete. Mintha valaki hasba vágta volna.
— Szeretlek, tényleg — mondta makacsul.
Ryder nevetett.
— Én is szeretlek, drága.
— Mi lesz veled? — kérdezte Kit elkeseredetten. — Még nem vagyok kész rá, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. Nem, azok után, hogy ilyen sokáig vártam.
— Édes, senki sem állítja, hogy vége kell legyen. Te, én és Mac… Mindig is másfajta kapcsolat volt közöttünk, mint a többi ember között. Közelebb vagyunk egymáshoz, mint akármelyik három ember a földön. Túl sokat látsz bele. Mac szeret, de ez nem jelenti azt, hogy a dolgoknak máshogy kell működniük hármónk között. Mindössze annyit jelent, hogy ő akar lenni az a férfi, akihez hazamész a nap végén. Az ő ágyába. Minden éjjel.
— De mi lesz, ha elhagy? — suttogta Kit. — Mi lesz, ha egy nap felkel, és úgy dönt, hogy már nem akar többé?
Ryder magához szorította a lányt.
— Az életben nincsenek garanciák, drága. Messze nem lenne ennyire szórakoztató, ha lennének. Neked kell eldöntened, hogy megbízol-e benne.
— Bízom benne.
— Akkor mi tart vissza? — kérdezte Ryder. — Nem menekülhetsz előle örökké, Kit. Egy idő után élned kell a lehetőséggel. Azt kell eldöntened, megéri-e a kockázatot.
Kit Ryder felé fordult, a karját a férfi köré fonta, és amilyen erősen csak tudta, magához szorította. Az ajkát Ryderéhez érintette, magába szívta az ízét, az illatát. A férfi viszonozta a csókot, izgalmasan, finoman, szeretőn, és abban a pillanatban Kit megértette.
Mackel a csókjuk lángolt. Volt benne valami vad és kiszámíthatatlan, mint amikor két ragadozó találkozik. Ryderrel kényelmes volt, biztonságos és szép, mint egy műalkotás. Mindkettejüket nagyon szerette, de a szíve Macnél volt. Senki másnál.
— Nem állok készen rá, hogy elengedjelek, Ryder — suttogta Kit.
A férfi újra megcsókolta. A nyelvével a lányét simogatta.
— Az jó, drága, mert én sem állok készen rá, hogy elengedjelek.
Az elmúlt néhány nap alatt Kit már másodjára talált nyugalomra Ryder karjában, de ezúttal… Ezúttal más volt. Valami új és csodálatos dolog kezdődik, ami karnyújtásnyira van tőle. Bárcsak megragadhatná! Megragadhatná az alkalmat…
Tizenkettedik fejezet
Mac leparkolta a kocsiját, majd mindkét kezével megragadta a kormánykereket és olyan erősen megszorította, ahogy csak tudta. Kit eljött dolgozni. És ragaszkodott hozzá, hogy Ryder hozza el. Úgy volt, hogy Mac is munkába megy, de — először azóta, hogy rendőr lett — betelefonált és beteget jelentett. Túl sok megoldatlan kérdés keringett a fejében.
Lehunyta a szemét és keserűen sóhajtott. Ki nem állhatta a gondolatot, hogy elveszítheti Kitet. Nagyon igyekezett türelmes lenni, hogy kivárja, amíg eljön az idő. Aztán rájött, hogy nincs megfelelő idő.
Kiszállt a kocsiból, és a bár bejárata felé indult, mint korábban is oly sokszor. Ezúttal azonban nem várta, hogy lássa Kitet. Nem tudta, képes lesz-e majd elviselni, ahogy ránéz.
Ryder megpillantotta a helyiség túlsó végéből és felállt. A bár közepén találkoztak.
— Hogy van? — kérdezte Mac csendesen. A szeme sarkából megpillantotta Kitet, bármennyire is Ryderre koncentrált.
— Szerintem rendben van. Figyelj, lelépek, oldjátok meg! Hívj fel, ha szükséged van valamire.
Ryder Mac ökléhez érintette a sajátját, aztán kiment az ajtón. Mac Kitre pillantott megint, és látta, hogy őt nézi. Fényes tekintete rászegeződött. Vegyes érzelmek tükröződtek az arcán. Félelem, zavartság, és még valami, amit nem tudott volna megfogalmazni magának.
Mac nézte őt, amíg Kit vissza nem fordította a tekintetét az asztalhoz, ahol épp kiszolgált. David intett Macnek, hogy menjen oda, és egy korsó sört tett le elé.
— Úgy nézel ki, mint akire ráfér egy ital — mondta David.
Mac elmosolyodott.
— Igen, rám férne egy. Köszönöm.
— Kit mesélte, hogy a szemétláda felhívta ma reggel nálad. Tudod már, hogy ki az?
Mac megrázta a fejét.
— Fogalmam sincs.
— Az baj. Kit ennél jobbat érdemel.
— Igazad van — motyogta Mac.
— Nem lesz vele semmi baj. Kemény csaj. Ha valaki képes magának sárkányt tetováltatni oda, ahová ő, akkor tökösebb, mint én — mondta David nevetve.
Mac közönyösen bólintott, és a tömegen keresztül Kitet fürkészte. A szíve hevesebben kezdett verni, amikor a lány elindult felé. Kit tekintete elkalandozott, mintha nem tudna a szemébe nézni.
Odalépett mellé, és leadta a rendelést Davidnek. Aztán felé fordult és ránézett. A szeme fátyolos volt, a mozdulatai bizonytalanok.
— Mac, beszélnünk kell — mondta Kit halkan.
— Igen, így van.
— Munka után? Elmenjünk valahová? Csak te meg én?