Mac a lány arcára tette a kezét.
— Igen, baby. Csak te meg én.
Kit idegesen elmosolyodott, aztán visszafordult a bárpult felé, hogy felvegye az italokat.
Mac nagyon igyekezett nem pánikba esni. Megpróbált rájönni, mi zajlik Kit fejében. Lehet, ez az utolsó esélye, hogy megtartsa. Nem engedhette meg magának, hogy elbaltázza.
Ugyanazt a sört itta egész éjjel. A legkevésbé volt arra szüksége, hogy leigya magát. Főleg akkor, amikor élete legnagyobb kihívásával kell szembenéznie.
Később az éjszaka folyamán David integetett felé a telefonkagylóval. Mac kérdőn húzta fel a szemöldökét, de elvette a telefont. Rövid beszélgetés után a kapitánysággal, visszatette a kagylót. Hosszan és indulatosan káromkodott. Az isten verje meg! Pont ma éjjel! Gondolkodott, és igyekezett megoldást találni. Davidre nézett, és magához intette.
— Mikor végeztek te és Kit ma éjjel?
— Én zárok. Kit elvileg tizenegykor végez. Miért kérdezed?
Mac ismét káromkodott.
— Be kell mennem. Egy nagy kábítószeres rajtaütés zajlik a megyehatáron. Mindenkire szükségük van.
— Hazavihetem Kitet helyetted — ajánlotta fel David. — Ha akarod.
— Mi lesz a bárral? — kérdezte Mac.
David megvonta a vállát.
— Majd felhívom Pete-et, hogy segítsen ki.
— Jól van. Felhívhatom Rydert most azonnal, ha gond.
— Ahogy gondolod. Rám számíthatsz.
David ellépett mellőle, hogy kiszolgáljon egy vendéget, aki intett neki. Mac felvette a telefont, és felhívta Rydert. Káromkodott, amikor nem vette fel.
Odament Davidhez, aki épp egy kört töltött ki.
— David, ha az ajánlatod még áll, örülnék neki, ha elvinnéd Kitet hozzám. Győződj meg róla, hogy bezárta-e az összes ajtót, ha nem túl nagy kérés.
David két ujját a homlokához emelve szalutált.
— Nem probléma.
Mac megfordult, és a szemével Kitet kereste. Amikor meglátta, utat tört magának a tömegen keresztül, és odament hozzá. A lány meglepetten pillantott rá, amikor megérintette a karját.
— Mennem kell, behívtak.
Kit megértően bólintott.
— Kit, fogunk beszélni, rendben? David felajánlotta, hogy elvisz hozzám, ha végeztetek. Odamész és megvársz?
A tekintetük összekapcsolódott. Mac hangja szinte könyörgött. Szüksége volt rá, hogy a lány ott legyen, amikor hazamegy.
— Várni foglak — mondta Kit kedvesen.
Mac elengedte a karját, és elfordult, mielőtt valami ostobaságot tesz. Legszívesebben úgy megcsókolta volna, hogy a lány szóhoz sem tud jutni.
Kit nézte, ahogy elmegy, pedig legszívesebben könyörgött volna neki, hogy maradjon. Érte jött vissza. Ryder szavai a fülében visszhangzottak.
Ragadd meg az alkalmat! Ragadd meg az alkalmat! Litániaként ismétlődött a gondolat a fejében. Nem akarta elveszíteni Macet. Bármit megtenne, hogy ezt elkerülje. Még azt is, hogy élete legnagyobb kockázatát vállalja.
Visszament a bárpulthoz és az órára nézett. Még két óra.
— Jól vagy? — kérdezte David.
Kit rámosolygott.
— Igen, és köszönöm, hogy elviszel. Mac szólt, hogy te viszel haza.
David zavartan nézett rá.
— Haza? Azt kérte tőlem, hogy hozzá vigyelek el.
Kit arca kigyúlt. Kissé ostobán érezte magát.
— Igen, hozzá haza.
Ami az ő otthona is lesz, ha egyszer rászánja magát.
— Ahogy Pete megérkezik, elindulhatunk. Alig vannak ma éjszaka. Rose elbírja egyedül a többi vendéget.
— Köszönöm, David.
Kit igyekezett minden rendelést teljesíteni, míg Pete-re várt. Ha a legtöbb rendelést fel tudja venni, Rose-nak nem sok dolga marad. Ő pedig hamarosan hazamehet, és várhat Macre.
Másfél óra múlva David intett neki a bárpult mögül. Kit odament és levette a kötényét.
— Készen vagy? — kérdezte David.
Ó, igen, készen volt. Bólintott és követte hátra, ahol a kocsija állt. Az utasülésre ült. David beindította a motort és kitolatott a kis sikátorból.
— Nagyon köszönöm, David — hálálkodott újra a lány. — Igazán nem kellett volna, de Mac nyugodtabb így.
David kíváncsian ránézett.
— Mi van köztetek?
Kit meglepetten pislogott.
— Nem hiszem, hogy ez rád tartozik.
David összeráncolta a homlokát és elhallgatott.
— Hé, itt kellett volna lefordulnod! — kiáltott fel Kit.
Megfordult az ülésen és hátranézett.
David néma maradt, és egyre gyorsabban hajtott végig az úton.
— David, nem fordultál be ott, ahol kellett volna!
A férfi ránézett és egyre dühösebb lett.
— Nem tévedtem el, Kit. Nem Machez viszlek.
— Akkor hová a fenébe viszel? — kiabált a lány.
— Valahová, ahol rájössz, hogy ők soha nem fognak úgy szeretni téged, ahogy én.
Kitnek elakadt a lélegzete, és úrrá lett rajta a rettegés. Keserű ízt érzett a szájában. Erőlködött, hogy visszanyelje.
— Istenem, te voltál.
— Igen, Kit, én voltam — sziszegte David a foga között. — Túlságosan hülye voltál hozzá, hogy összerakd a képet.
— Megbíztam benned, te szemét! Megerőszakoltál!
David a lányra meredt.
— Nem erőszakoltalak meg, Kit. Legalább annyira akartál engem, mint én téged.
— Engedj ki a kocsiból! — kiabálta a lány. Megragadta az ajtókilincset. Kész lett volt kiugrani az autóból nagy sebességnél is.
David átnyúlt, és megragadta a karját. Magához rántotta. A kocsi vadul cikázott az úton, ahogy Kit küzdött és rúgkapált. David fájdalmasan felkiáltott, amikor a lány fültövön találta. Beletaposott a fékbe, és visszakézből keményen arcul ütötte.
Könnyek szöktek a lány szemébe. David újból megütötte és a világ elsötétült a szeme előtt.
Mac megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor Ryder felvette a telefont.
— Mi újság? — kérdezte Ryder. — Te és Kit otthon vagytok?
Mac sóhajtott.
— Bár így lenne. Behívtak. Nagy kábítószeres rajtaütés a 107-en. Figyelj, David hazavitte Kitet. Át tudnál menni, és vele maradni, amíg haza nem érek?
— Persze. Ott van már?
Mac az órájára nézett.
— Igen, már ott kell lennie. Tizenegykor végzett.
— Rögtön odamegyek.
— Köszönöm, Ryder. Jövök, amint végeztem a rohadt papírmunkával.
Mac letette a kagylót, és a figyelmét a megbilincselt foglyok felé fordította, akik a cellákba zárva zsúfolódtak össze. De kurvára rossz az időzítés! Több mint egy éve üldözik a drogdílereket, akik a megyében kereskednek. Pont ma éjjel kellett őket lekapcsolni. Épp akkor, amikor élete legfontosabb beszélgetése várt rá.
Lecsatolta a fegyverét, és beült a kocsiba. Elindult az őrsre, hogy befejezze a munkát, aztán végre hazamehessen Kithez.
Tíz perccel később befordult az őrs parkolójába és leállította a motort. Mielőtt kiszállt volna, megszólalt a mobilja. Ryder volt az.
— Na, mondd — szólt bele.
— Mac, mit mondtál, mikor végez Kit?
Mac összeráncolta a homlokát. Nem tetszett neki az aggodalom, amely Ryder hangjában hallatszott. A fickó sohasem aggódott, hacsak nem volt rá jó oka.
— Tizenegykor. — Újra megnézte az óráját. A fenébe, már majdnem éjfél.
— Nincs itt — mondta Ryder. — Nem hiszem, hogy járt itt valaki az éjszaka.
Mac ereiben megfagyott a vér.