Egy nővér sétált be az üvegfalú helyiségbe, és kedvesen rájuk mosolygott.
— Most már távozniuk kell! Láthatják néhány óra múlva, ha szeretnék. Kiszólok majd a váróba, amikor visszajöhetnek. A látogatási idő reggel kilenc és este kilenc között van mindennap. Kettőnél több látogató nem léphet be egyszerre.
Kit bólintott. Túlságosan elcsigázott volt ahhoz, hogy kimondjon egy egész mondatot.
— Gyere! — biztatta Sean. — Enned kell. Lekísérlek a büfébe. Visszajövünk, amint újra láthatjuk.
Kit készségesen követte Seant, de megállt az ajtóban egy pillanatra, és visszanézett Macre.
— Szeretlek — suttogta megtörten. — Kérlek, ne hagyj el!
Tizenötödik fejezet
Ryder bedübörgött a Two Step parkolójába, és lenyitotta a motor támasztóját. Éhes volt, rosszkedvű, és ráfért volna egy sör. Vagy inkább három.
Arra jutott, hogy igencsak rossz társaság lehet. Az, hogy Mia is kerülte, ennek a jele volt. A lány közölte vele, mekkora seggfej, utána nem volt hajlandó szóba állni vele a sztriptízbárban. Ryder a műhelyébe menekült, és nem ment sehová, ahol összefuthatott volna Mackel vagy Kittel.
Most legalább, miután rávette Kitet, hogy mondjon fel, nem fog belebotlani a bárban, és viszonylag nyugodtan ütheti el az időt.
A terhességtől függetlenül ellenezte, hogy Kit ott dolgozzon. Túlságosan sok fájdalmas emlék kötődött ahhoz a helyhez, és aggódott a lány biztonsága miatt is. A pénz, amit adott neki, még jó ideig kitart. Mikor új állást kell majd keresnie, biztosan talál magának ennél jobbat.
Belépett a bárba, és összerezzent a hangos zenére, ami a bejáratnál üdvözölte. A másnaposság kellemetlen kínjai azonnal rátörtek.
A bárpulthoz manőverezett, és intett a pultosnak. Két sört és egy hamburgert kért. Azon nyomban neki is látott az elsőnek.
— Ryder? Mit keresel te itt? — kérdezte Sean Gardner, ahogy a pulthoz közeledett. — Azt hittem, Houstonban vagy.
Ryder a rendőrre nézett, és igyekezett felölteni a leghitelesebb „Ne zavarj!” arckifejezést.
Sean keményen a szemébe nézett. Az arcán az undor kifejezése tükröződött.
— Nézd, nem tudom, mi történt közöttetek Mackel. Egyáltalán nem az én dolgom.
— Szent igaz — helyeselt Ryder.
Sean elengedte a megjegyzést a füle mellett és folytatta.
— De ahogy viselkedsz, az a legnagyobb seggfejség. Mac az életéért küzd, Kit pedig, az ég szerelmére, ráférne egy kis segítség. Az a lány napok óta el sem mozdul mellőle. Nem eszik, nem alszik. Ha így folytatja, ő patkol el hamarabb.
Rydernek megfagyott a vér az ereiben. Sean felé fordult, és megragadta az egyenruháját.
— Mi a fenéről beszélsz?
Sean mély levegőt vett, a szeme elkerekedett a döbbenettől.
— Nem is tudsz róla, mi? Hogy a pokolba nem tudsz róla?
— Miről nem tudok? Nyögd már ki, az isten szerelmére!
— Meghallgattad mostanában az üzeneteidet? Rengetegszer hívtalak otthon és a mobilodon is.
— Kikapcsoltam a mobilomat — bökte ki Ryder. — Mondd már el, mi a fene van, mielőtt elveszítem a türelmemet!
Sean szemében fájdalom tükröződött.
— Macet az egyik este meglőtték. Mentőhelikopter vitte Houstonba. Rayjel elvittük Kitet oda, hogy vele legyen. De elég ramaty a helyzet, és Kit az összeomlás szélén áll.
Ryder elengedte Sean ingét, és visszazuhant a bárszékre. Macet meglőtték? Atyaúristen! Míg ő azzal van elfoglalva, hogy a saját sebeit nyalogassa, Mac épp az életéért küzd, Kit pedig magára maradt.
Lehunyta a szemét. Fájó bűntudat áradt szét a lelkében.
— Hol van? — kérdezte hörögve.
A választ meg sem várva elindult az ajtó felé Seannal a sarkában.
— Ryder, az istenit, ne menj így oda, megölöd magad!
— Majd vigyázok — mondta Ryder, miközben felült a motorjára. — Kitnek szüksége van rám.
Ryder gyűlölte a kórházakat. A hűvös, steril környezet mindig az apjára emlékeztette, és eddig még csak szörnyű élményt jelentett ott járni. Háromszor volt bent Kit miatt, és mindannyiszor úgy érezte magát, mintha kitépnék a szívét.
Lassan haladt a fényes padlón a szoba felé, ahová a nővér irányította. Rettegett attól, ami rá vár. Megállt egy pillanatra, mély levegőt vett, majd belépett az ajtón.
A szeme elé táruló látványra elállt a szívverése.
Mac ott feküdt mozdulatlanul, az egész testéből csövek álltak ki. Kit az ágy mellett ült, a fejét Mac csípőjének támasztotta. Ryder hallgatta a zokogását az ajtóból, minden egyes hang mintha azonnal a lelkébe szűrődött volna.
— Ne hagyj el, Mac! — suttogta Kit, a hangja tele volt fájdalommal. — Megígérted, hogy soha nem hagysz el!
Ryder gyomra görcsbe rándult. Ő is megígérte, de hazudott.
Képtelen volt nem megérinteni a lányt. Előrelépett, és a vállára tette a kezét.
— Drága, ha így folytatod, nem lesz erőd végigcsinálni.
Kit felemelte a fejét, hátrafordult és ránézett. Ryder megdöbbent, mennyire elcsigázottnak látja. Zöld szeme fénytelen volt a fájdalomtól, az arca maszatos a sírástól.
— Te mit keresel itt? — kérdezte végül a lány.
Megérdemelte a kérdést. Hány napja feküdt már ott Mac élet és halál közt lebegve, míg ő alkoholba fojtotta a bánatát, és seggfejként viselkedett? Kitnek jobban szüksége lett volna rá, mint bármikor, ő pedig hatalmas csalódást okozott neki. Mi több, szándékosan tette. A világ végére menekült, miután a lány elveszítette a kisbabáját.
— Nem tudtam róla — mondta halkan. — Csak nemrég szóltak nekem.
Egy könnycsepp gördült végig a lány arcán.
— Nem veszíthetem el — mondta. — Nem veszíthetem el, miután minden mást elveszítettem. Csak ő maradt nekem.
Ryder lehajolt, és megölelte. Ott állt és szorosan tartotta.
— Itt vagyok neked én, kicsi Kit.
A lány tagadóan megrázta a fejét.
— Elmentél. Elhagytál, amikor szükségem lett volna rád. Annyira fájt, hogy azt hittem meghalok, és téged nem érdekelt. Nincs szükségem már rád. Macre van szükségem.
Ryder lehunyta a szemét, és nyugalmat erőltetett magára, nehogy sírni kezdjen, mint egy kisgyerek. Továbbra is szorosan átölelte Kitet, elhatározta, hogy nem engedi el, bármi is történik.
— Beszélnünk kell, drága! Tudnom kell, mi a helyzet, hogy van Mac. Aztán beszélhetünk rólunk is.
Kit elhúzódott tőle, ránézett, a szeme összeszűkült.
— Nincs olyan, hogy mi, Ryder! Otthagytál a kórházban, miután elveszítettem a kisbabát. Szó nélkül, minden nélkül. Eltűntél. Azóta sem láttalak.
A lány szavai kemények voltak, de az ajka remegett, és könnyek csordultak ki nagy, zöld szeméből. Ryder kinyújtotta a kezét és megérintette az arcát.
— Most már itt vagyok, és odafigyelek rá, hogy vigyázz magadra. Mikor ettél utoljára?
A lány megrázta a fejét, és elfordult.
— Nem fogom itt hagyni — mondta makacsul.
Ryder a lány remegő teste köré fonta a karját, és az állát a fejére támasztotta.
— Lejössz velem enni, még ha vinnem kell is téged, Kit. Hoztam néhány ruhát, és tisztálkodószereket. Kibéreltem egy hotelszobát itt a közelben. Enni fogsz, lezuhanyozol, és alszol egy kicsit!
A lány teste megfeszült Ryder karjában.