— Nem fogom itt hagyni, Ryder. Mi lesz, ha felébred, és nem vagyok itt? Nem akarom, hogy egyedül legyen.
Ryder megfordította, és a szemébe nézett.
— Gondolod, azt akarja, hogy itt roppanj össze mellette? Gondolod, azt akarja, hogy elhagyjon az erőd, hogy önmagad árnyéka legyél csak, hogy egyfolytában az ágyánál virrassz? Gondolkodj, drága Kit! Erősnek kell lenned. Nem tudod, mikor fog felébredni. Törődnöd kell magaddal, különben te is az egyik kórteremben fogsz kikötni egy emelettel lejjebb, és akkor mindketten egyedül lesztek!
Kit legyőzötten ejtette le a vállát. Az ajka remegett, és lebiggyedt, ahogy még több könny áztatta az arcát. Ryder letörölte, és az arcát simogatta.
Lassan elhúzta őt az ágytól, és kitámogatta a szobából. Megálltak a nővérpultnál, és Ryder megadta a mobilja számát. Szólt, hogy feltétlenül hívják fel, ha változás áll be Mac állapotában. Aztán a lift felé indult Kittel, hogy lemenjenek enni valamit.
Ryder megpakolt egy tálcát mindkettőjüknek elég ennivalóval, kifizette és ülőhelyet keresett. Kit egész idő alatt egy szót sem szólt. Amikor a férfi egy tányér ételt tolt elé, elfintorította az orrát, és csak piszkálta a villájával.
— Enned kell! — mordult rá Ryder. — Addig el nem mozdulunk innen, amíg nem ettél rendesen.
Kit felsóhajtott, és kelletlenül a székébe süppedt. A szájába tett egy falatot. Aztán még egyet. Csendben ettek. Ryder gyakran ránézett, de Kit lesütött szemmel ült egész idő alatt.
Aztán eltolta magától a tányért, és letette a villát. Amikor a férfira nézett, a szeme tele volt érzelemmel.
— Miért hagytál ott? — kérdezte halkan. — Annyira dühös voltál rám, amiért elveszítettem a kisbabát, hogy nem tudtad elviselni, ha a közelemben vagy? Gyűlöltél azért, ami történt?
Ryder hangosan az asztalra dobta a villát.
— Istenem, nem, Kit! Hogy is gondolhatsz ilyesmire?
— Miért ne gondolnék? — mondta Kit szárazon. — Míg a kórházi ágyon feküdtem, és úgy éreztem magam, mintha kitépték volna az egész belsőmet, te fogtad magad, és elsétáltál.
Ryder lehunyta a szemét. Jogos volt a szemrehányás. Átnyúlt az asztalon és megfogta a lány kezét.
— Kit, azt tettem, amiről úgy gondoltam, hogy a legjobb lesz mindnyájunknak. A jelenlétem feszültséget okozott közted és Mac között. Felesleges lenne tagadni. Amikor elveszítetted a kisbabát, tudod, úgy éreztem, hogy én meg elveszítettelek téged. Nem volt semmi értelme, hogy továbbra is közétek álljak, így hát eljöttem. Azt akartam, hogy boldogok legyetek.
Könnyek áztatták a lány arcát, miközben tehetetlenül a férfira bámult.
— Úgy éreztem, hogy eltaszítottál… — mondta. — Mac tudja… tudja, mit érzek irántad, és nem zavarja. Nagyon szeret, még ha tudja is, hogy a szívem egyik fele a tiéd.
— Azt állítod, hogy szeretsz engem, miután cserbenhagytalak a vetélés után? — kérdezte Ryder hitetlenkedve.
Kit nagyot sóhajtott.
— Ahogy Mac fogalmazott, a szerelem nem múlik el öt perc alatt. Ennél sokkal nagyobb dolog. Nem szűnik meg csak úgy egy érzés, amelyet a fél életemben tápláltam irántad. Dühös vagyok. Fáj. Úgy érzem, becsaptál. Mégis szeretlek. És annyira átkozottul dühít, hogy Mac itt fekszik a kórházi ágyon. Nem tudom, hogy túl-éli-e vagy belehal, én pedig egyfolytában csak arra tudok gondolni, hogy nem fogom túlélni, ha mindketten elhagytok!
Valami hirtelen megvilágosodott Ryderben. Rájött, hogy nem hagyhatja el a lányt, akármi is fog történni Mackel. A felismerés mellbe vágta. Belefáradt már, hogy küzdjön ellene. Belefáradt, hogy fájdalmas arccal mindig félreálljon. Kitnek szüksége van rá, és átkozott legyen, ha még egyszer cserbenhagyja.
— Nem foglak többé elhagyni, Kit. Tudom, semmi okod rá, hogy higgy nekem. Veled maradok. Még nem tudom, hogyan, de majd kitaláljuk.
— Mindkettőtökre szükségem van, különben belepusztulok — felelte Kit, a hangja tele volt fájdalommal. — Van fogalmad róla, mekkora bűntudatom van amiatt, hogy képtelen vagyok boldog lenni, és beérni Mackel? Összeházasodni vele, szülni egy halom gyereket, és együtt megöregedni? Csak azt tudom, ha nem vagy ott, ha nem vagy a közelemben, soha nem leszek teljesen boldog.
Ryder nagyot nyelt. Nem tudta, mit mondjon. Hogy is önthette ki a szívét, amikor a barátja élet és halál között lebeg néhány emelettel feljebb? Mekkora szemétláda, hogy megvallja az érzelmeit Kitnek, és Mac területére téved, amikor ő nincs ott.
Ismét megszorította a lány kezét.
— Kit, esküszöm, ha Mac rendbe jön, mindent el fogunk rendezni egymás között, rendben? Nem hagylak el. Azt akarom, hogy elhidd!
Kit lassan bólintott. Az arca annyira elgyötört volt, hogy Rydernek fájt látnia.
— Gyere, drága! Menjünk el a hotelbe, hogy lepihenhess egy kicsit.
Ryder felállt, és kinyújtotta a kezét. A lány belefűzte az ujjait az övébe, és ránézett a zöld szemével.
— Megölelsz, Ryder? Azt szeretném, ha megölelnél.
— Persze, drága. Megölellek. Egész éjjel, ha kell. Többé nem engedlek el.
Tizenhatodik fejezet
Kit és Ryder napokat ültek Mac ágya mellett. Ryder gondoskodott a lányról, utasítgatta, belediktálta az ételt, rávette, hogy aludjon, és egy lépést sem tágított mellőle. Egyetlen lépést sem.
Kit egész nap Machez beszélt, a kezét szorongatta, elmondta neki, mennyire szereti. Éjszakánként Ryder karjában aludt, és igyekezett úrrá lenni a rémálmain.
Macet levették a lélegeztetőgépről, ami nagy megkönnyebbülés volt a lány számára. A javulás jele, hogy magától lélegzik. Vagy nem? Továbbra is kómában maradt.
Két héttel azután, hogy Macet meglőtték, Ryder egyszer csak felállt az ágya mellől, és Kit felé nyújtotta a kezét.
— Enned kell, drága! Menjünk le! Aztán visszajövünk.
Kit beletúrt a hajába, megdörzsölte az arcát, majd hosszan, csalódottan sóhajtott. Épp el akarta venni a kezét Macétől, amikor a férfi megszorította.
Kit azon nyomban elfeledkezett Ryderről, az evésről és minden másról. Csak az számított, hogy Mac megmozdult. Izgatottan fölé hajolt.
— Mac, Mac! Hallod, amit mondok? — Kit izgatottan Ryderre nézett. — Megmozdult, Ryder! Megszorította a kezemet!
Meg sem várva a férfi válaszát, közel hajolt Machez, és az ajkát az övére szorította.
— Itt vagyok, Mac! Kérlek, gyere vissza hozzám! Annyira szeretlek!
Mac halk nyögést hallatott.
— Szólok a nővérnek — mondta Ryder a háta mögött.
Ahogy a lány újra megcsókolta, a szemhéja enyhén megremegett, és résnyire kinyitotta a szemét. Kit elhúzódott tőle annyira, hogy a szemébe tudjon nézni.
— Mac! — kiáltotta halkan. — Hallasz engem?
A férfi kinyitotta a száját, mintha valamit mondani akarna, majd a homlokát ráncolta, amikor nem jött ki semmi.
Kit az ajkára tette az ujját.
— Ne akarj beszélni. Itt vagyok.
Könnyek gördültek végig az arcán, ahogy a férfi mindkét kezét a sajátjába vette.
— Szorítsd meg a kezem inkább! Hallod, amit mondok?
Mac megszorította a kezét. Kit szíve majd kiugrott a helyéből.
— Csó… Csókolj meg! — hörögte Mac. A hangja rekedt és bizonytalan volt a hosszú némaságtól.
— Ó, Mac! — sóhajtott a lány. Fölé hajolt, gyengéden és szeretetteljesen megcsókolta. Mac arca könnyes lett az övétől.
— Azt hittem, elveszítelek.
— Soha… nem… veszítesz el — felelte a férfi szaggatottan. — Soha… nem hagylak el. Esküszöm.