Ahogy lassan magához tért, kellemetlen fájdalmat érzett a karjában és a lábában. Függőleges testhelyzetben volt, de a súlya nem a lábán nyugodott. Megmozdította a kezét és a lábát. A csuklóját összekötözték, a karját a feje fölé húzták. A válla égett, ahogy a súlyát tartotta.
Verejtékcsepp folyt végig oldalt a nyakán, aztán legurult a két melle között. A melle meztelen volt. Az egész teste csupasz volt, a lábát kétfelé kötözték.
Megrántotta a csuklóján a kötelet, de nem engedett, csak fájdalmasan a bőrébe vágott. Félelem hatalmasodott el rajta. A gyomra összerándult, és egyre erősebb hányingere lett. Hirtelen eszébe jutott a találkozása Martinnal az irodában. Rabszolga. Eladja, mint egy árut a húspiacon.
Összeszorította a fogát és megpróbálta leküzdeni a pánikot, ami egyre inkább a hatalmába kerítette. Az a görény nem fogja ennyivel megúszni. Jack megmenti. Vajon hol lehet? Hol van Jack? Lehunyta a szemét, és mélyeket lélegzett, hogy megnyugtassa magát.
Legszívesebben üvöltött volna. Kitöltötte volna a dühét a szemétládán, aki ezért felelős. De nem akarta, hogy megtudják, magához tért. Ki tudja, mi történne vele azután? Beharapta az alsó ajkát, nehogy valami hangot adjon ki kétségbeesésében, ami elárulhatja.
Fogalma sem volt, mennyi ideje lóg ott a sötétben. Örökkévalóságnak tűnt, de lehet, hogy csak percek voltak. Vagy talán néhány óra.
Ekkor felkapcsolták a lámpákat, és hirtelen fény áradt szét a helyiségben, ami elvakította Miát. Hunyorgott az erős fényben. Lépéseket hallott, és gyorsan pislogni kezdett, hogy megtudja, kik vannak ott.
Végül egy emberi alakra lett figyelmes, aki néhány méterre előtte állt. Megpróbált a szemébe nézni, leküzdve a fájdalmat és a rettegést, ami a szívébe markolt.
— Mit akarsz tőlem? — kérdezte Mia.
A férfi csak mosolygott. Elővett egy ostort a háta mögül és a lábára csapott vele.
— A helyedben spórolnék a levegővel. Igen hosszú éjszaka áll még előtted.
A rohadt állat! Ha kiszabadíthatná a kezét, örömmel darabokra tépné a kis férget.
— Mit keresek itt? — bökte ki végül.
— El fognak árverezni annak, aki a legtöbbet kínálja érted. Már nem veszik hasznodat a klubban, és nagyon sok a külső érdeklődő irántad. Néhány úriember nagyon sok pénztől hajlandó megválni azért, hogy az övé legyél.
Mia szeme elkerekedett a rémülettől.
— Ehhez nincs jogotok, seggfej! Nem adhattok el valakit csak úgy! Soha nem egyezem bele!
A férfi nevetett, és megkerülte. Ostorcsapások visszhangoztak a kis helyiségben. Mia kamerákat látott a szoba különböző pontjain, és az összes rá irányult.
— Nincs is annál szebb, mint egy kikötött nő látványa. Főleg, amikor vonaglik fájdalmában, és legszívesebben megszabadulna a kötelékeitől. A férfiak megőrülnek érte. Felizgatja őket a dominancia. A nő az övéké, és azt tesznek vele, amit csak akarnak.
Mia remegett, a gyomra görcsbe rándult. Jack. Vajon megtalálja? Keresni fogja, ha nem találja a klubban? Vagy azt hiszi majd, hogy ismét elfutott?
— Te beteg fasz — mondta a lány undorodva. Nem engedte, hogy elüljön a dühe. Legalább volt mire koncentrálnia. Ezt irányíthatta, ha mást nem is.
A férfi kacagott.
— Már-már komolyan azt kívánom, bárcsak az enyém lennél. Ó, Mia, rengeteg pénzt fogsz nekem hozni. — A kamerák felé intett. — Az új gazdád már figyel. Arra vár, hogy birtokba vehessen, és te kiszolgáld minden vágyát.
Mia a kamerákra nézett.
— Nem vagyok rá hajlandó.
— Nincs más választásod.
A lány feje a mellére hanyatlott. Az ereje fogytán volt.
A helyiség ajtaja egyszer csak kinyílt.
— Vágd le, és vidd a hálószobába. Vendégünk érkezett. Martin hívott, és azt mondta, adjunk meg neki mindent, amit kér.
Mia felemelte a fejét, a hang irányába nézett, és egy fekete öltönyös férfit látott az ajtóban állni.
— Martin elfelejtette, hogy itt nem ő parancsol — mondta a másik férfi fenyegetően.
— Azt hiszem, érdekelni fog az ajánlata — válaszolta az öltönyös férfi. — Nagyon érdekes kapcsolatai vannak. Érdemes lenne meghallgatni, mit akar.
— Jól van. Hagyjátok így, amíg beszélek a vendégünkkel. Az árverés fél óra múlva kezdődik. Ha szükségem lesz rá, szólok.
Az ostoros férfi, megkerülte Miát, és elé lépett. Az ostor nyelét az arcához érintette, és lassan lefelé haladt vele. Aztán sarkon fordult, és elment.
Miát ismét elhagyta az ereje. Hálát adott az égnek, hogy egy időre megmenekült.
— Kérlek, Jack, találj meg! — suttogta.
Tizedik fejezet
— Mondja csak Mr… mit is mondott, mi a neve?
Jack a jólöltözött férfira nézett, aki belépett a tárgyalóba.
— Nem mondtam — felelte szárazon. A tekintete az ostorra tévedt a férfi kezében, és igyekezett megfékezni a gyilkos vágyat, ami ébredt benne.
A két fegyveresre pillantott, akik ott voltak vele a szobában, míg a találkozóra várt. Nem tudta, hányan lehetnek még. A házat kívül és belül is jól őrizték. A férfi mosolygott.
— Értem. Titkolózó a barátunk. Akkor mondd, mit tehetek érted?
— Nálad van a nő, aki nekem kell.
A férfi felhúzta a szemöldökét.
— Sok nő van nálam.
Jack szinte átfúrta a tekintetével.
— Szőke, formás, jó cicik, jó segg. Ma éjjel árverezik.
A férfi szeme megrebbent.
— Szóval Miára gondolsz.
Jack bólintott.
— És miért érdekel?
— Van egy rendezetlen ügyünk.
A férfi leült az egyik fotelbe, és italt töltött magának a kristályüvegből, ami az asztal hozzá közelebb eső végén állt.
— Kérsz egy italt?
Jack megrázta a fejét.
— A nevem Drake — folytatta.
Felemelte a poharat, és körbe-körbe mozgatta, mielőtt beleivott volna.
— Erik azt mondja, hogy vannak kapcsolataid, igaz ez?
Jack lassan felemelte az ingét és megmutatta a tetoválást a hasán.
Drake felhúzta a szemöldökét.
— Te lennél az? Az egyetlen, aki megmenekült a rajtaütés során. A rendőrség keres, te meg itt vagy, és egy nő után érdeklődsz. Különös, nem gondolod?
Jack nyugalmat erőltetett magára, és gyorsan felvette azt a szerepet, amelyet az elmúlt két évben tökélyre fejlesztett.
— Elveszítettem a rabszolgámat a rajtaütés során — felelte és megvonta a vállát. — Akarok egy másikat, mielőtt délre megyek és meghúzom magam. Lapulni magányos dolog, ha tudod, miről beszélek.
Drake elvigyorodott.
— Pontosan tudom. Mit adsz cserébe?
Jack keményen ránézett.
— Fizettem a kurváért tegnap éjjel, de kirabolt. Nem vagyok hajlandó olyan áruért pénzt adni, amit nem kóstoltam meg. Egy órát akarok vele. Ha tetszik, nagylelkű leszek. Azt akarom, hogy halaszd el az árverést, amíg nem hallottad az ajánlatomat.
Drake letette a poharát, és Jacket fürkészte.
— Szóval ki akarod próbálni az árut? Gondolom tisztában vagy vele, hogy lehetetlent kérsz?
— Sok pénzt áldoznék egy puncira, ha tudom, hogy első osztályú — felelte Jack hanyagul.
— Előleget kérek. Természetesen nem visszatérítendő — egyezkedett Drake.
Jack keresztbe tette a karját a mellén.
— Én pedig azt mondom, nem fizetek egy centet sem, ha nem tudom, mit kapok érte. Félsz, hogy átverlek? — tette hozzá baljós hangon, és élvezte, ahogy a szarházi fészkelődni kezd a székében.