Fájdalom hasított a testébe. A szája telement homokkal, a haja belegabalyodott az ágakba és a kövekbe, ahogy végigbukfenceztek a domboldalon, és megálltak az árokban.
Golyók csapódtak a földbe körülöttük. Hallotta, hogy Jack szitkozódik fájdalmában.
A férfi a testével takarta, érezte a mellén a lány szívverését. Szaggatottan lélegzett, de nem állt meg. Felrántotta a lányt a földről, és a birtokot határoló kőkerítéshez rohantak. Csak másfél méter magas, de nem könnyű a golyózápor közepette átverekedni magukat rajta.
Jack nem hagyott időt a töprengésre, hogyan fognak átjutni az akadályon. Egyszerűen felkapta Miát és áthajította a kerítésen. A lány a földre zuhant a túloldalon, másodpercekkel később Jack is mellé ugrott. Golyók záporoztak a levegőben. Jack magával vonszolta a lejtőn, aztán meglapultak az út menti árokban.
— Jack, eltaláltak? — kérdezte Mia.
A férfi nem válaszolt azonnal, ezért a lány megrázta.
— Hagyj békén! — förmedt rá a férfi. — Adj egy percet!
Néhány pillanatig a mély árokban feküdtek, a kemény föld nyomta Mia hátát. Végül Jack lekecmergett róla, oldalra gurult.
— Be kell szaladnunk az erdőbe! Ha elég mélyre jutunk, lerázhatjuk őket.
Mia megijedt, amikor arra gondolt, hogy mezítláb és félig meztelenül kell a sűrű erdőben rohannia. De a gondolat, hogy itt maradnak, és lelövik őket, még ijesztőbb volt.
Jack nehézkesen felállt. Mia érezte, hogy vér cseppen az arcára. Jack vére.
— Eltaláltak — suttogta.
— Csak egy karcolás — felelte a férfi. — Menjünk, mielőtt ideérnek a lámpákkal!
Kéz a kézben átszaladtak az úton a biztonságot jelentő fák közé. Bevetették magukat a sűrű bozótosba és vakon rohantak befelé.
Örökkévalóságnak tűnt, mire Jack lassított.
— Szükségünk van egy helyre, ahol elrejtőzhetünk és összeszedhetjük magunkat.
A hangja remegett, mintha nagy fájdalmai lennének. Mia megrémült. Mi van, ha komoly a sebe? Egyedül biztosan képtelen kiverekedni magát az erdőből.
Megállapodtak egy patakmederben, ami szinte teljesen kiszáradt a nagy forróságban. Lecsúsztak a magas part mentén, és a kemény mederfalnak támasztották a hátukat.
— Hol találtak el? — kérdezte Mia, és tapogatta Jack testét.
— Ne aggódj miattam! — felelte a férfi kurtán. — Jól vagy?
Átölelte a lányt, és a mellére vonta.
Mia elhúzódott.
— Jól vagyok, Jack, hála neked. De mondd meg, hol találtak el, a pokolba is!
— A karomon — felelte Jack. — Csak egy karcolás. Nem hiszem, hogy átment rajta a golyó.
Mia odanyúlt a sötétben. Jack felkarja nedves és ragadós volt a vértől. A lány a hüvelykujjával kitapogatta a sebet. Jack felszisszent, amikor a hozzáért.
— Bocs.
Jack a másik kezét a lány arcához emelte.
— Sajnálom, Mia. Sajnálom, hogy ezt kellett művelnem veled.
Mia arcát elöntötte a forróság. Hogyan mondja el neki, hogy az, amit megalázónak kellene éreznie, szexuálisan élete legizgalmasabb élménye volt? Szégyellte bevallani, de mindent elfeledtetett vele, amikor Jack megérintette. Nem számított, hogy figyelik őket, vagy hogy eladhatják, mint egy árucikket. Néhány röpke pillanatig az övé volt.
— Nem kell sajnálnod — mondta végül csendesen. — Az én hibám, hogy ekkora bajba keveredtünk.
— Azt akarom, hogy elmondj nekem mindent, ha megússzuk élve ezt az egészet.
Gombóc nőtt a lány torkában. Vajon hogy fog reagálni Jack, amikor rájön, miért tartóztatták le? Ezt sokkal jobban szégyellte, mint azt, hogy sztriptíztáncosnő lett, vagy bármit, amit tennie kellett a letartóztatása óta. Jack sohasem értené meg.
— Azt hiszem, csökken a vérzés — mondta. A vér sűrűbb és ragadósabb lett a keze alatt. — Bárcsak beköthetném valamivel a karodat, hogy ne menjen bele a kosz.
— Elkéstél vele — válaszolta Jack. — Ráadásul, köztünk legyen mondva, nem vagyunk túl jól ellátva ruhákkal.
Humor csillant közönyös hangjában. Mia nevetett. A tenyerét a szájára tapasztotta, hogy elnyomja a hangot, de a nevetése szinte hisztérikussá vált.
Istenem, össze kell szednie magát. Nem viselkedhet úgy, mint egy pisis kislány. Üldözik őket, lőnek rájuk, és Jacknek egyáltalán nem egy nyafka macskára van szüksége. Lenyelte a maradék kétségbeesését. Kis híján csuklani kezdett tőle.
— Bocsánat.
Jack előrehajolt és hosszú csókot nyomott a homlokára.
— Indulnunk kell! Telefont kell találnom! Felhívtam az egyik cimborámat a Rangereknél, mielőtt bementem érted. Itt nem bízhatunk meg senkiben, főleg a helyi zsarukban nem.
— Tudom — mondta Mia ingerülten.
— Megsérültél? — kérdezte Jack és felegyenesedett.
— Nem — hazudta Mia.
Számtalan vágás és horzsolás volt a testén. A lába vérzett, de nem volt életveszélyes. Nem akarta, hogy Jack aggódjon miatta, amikor az a legfontosabb, hogy eltűnjenek az üldözőik elől.
— Merre induljunk?
— Követni fogjuk a patakmedret — közölte Jack. — Csendesebben haladhatunk, mert az alja homokos és kavicsos.
Nem is beszélve arról, hogy a talpuknak mennyivel kellemesebb.
Miután fél mérföldet haladtak a mederben, Miának eszébe jutott valami. A kezét Jack vállára tette, és megállt.
— Mi a baj? — kérdezte azonnal a férfi.
— Jack, tudom hová mehetnénk. Van egy barátom, aki a szomszéd megyében lakik, és a cimborája az ottani seriffhelyettes. Megbízhatunk bennük. Segíthetnének nekünk, amíg az embereid ideérnek.
— Ki az a barát, és honnan tudod, hogy megbízhatunk benne?
— A neve Ryder, a cimborája Mac. Sokat lógtunk együtt. Mac nincs aktív szolgálatban, mert megsebesült nemrégiben. El akarnak majd költözni a városból, de néhány napja, mikor beszéltem Ryderrel, még azt mondta, egy hétig maradnak.
— Véletlenül nem ő a nagydarab motoros fickó? — kérdezte Jack szárazon.
Mia nézte a sötétben, és megpróbálta leolvasni az arcáról a gondolatait.
— Honnan tudod, hogy néz ki?
— Láttam veled az első este a bárban.
— El akart búcsúzni — felelte a lány halkan. — Nagyon jó barátom.
— Kérdés, hogyan jutunk el hozzájuk — szólt közbe Jack.
— Ryder megadta nekem a számát. Felhívhatnánk és eljöhetne értünk. Ha Mac is vele jönne, a helyi zsaruk nem gyanakodnának.
— Ami azt jelenti, hogy továbbra is telefont kell találnunk — jegyezte meg Jack. — De itt, a semmi közepén úgysem fogunk.
— Igen — motyogta Mia, miközben Jack ismét elindult.
Követte a férfit, ahogy egyre mélyebbre hatoltak az erdőben.
A meder időnként összeszűkült, és helyenként víz is volt benne. A sárban tocsogtak. Mia hálás volt, hogy nem látott semmit, tudni sem akarta, min lépkedett keresztül.
— Fényt látok ott elöl — szólt hátra Jack halkan.
— Lehet, hogy egy főút vagy egy bolt.
Hátranyúlt és megfogta Mia kezét. Az apró gesztusra a lány szíve hevesebben kezdett verni, ezúttal nem a rémülettől. Biztonságban érezte magát, akármilyen nevetséges is volt ez abban a helyzetben. Amikor Jack érintette, úgy érezte, semmi sem okozhat fájdalmat neki.
Közeledtek a távoli fény felé. A meder kiszélesedett, és a víz a bokájukig ért. A távolból zaj hallatszott. Jack lerántotta maga mellé a lányt, a testével védelmezőn eltakarta.