— Azt hittem, szakítottál Fallonnal, amikor feljöttél L.A.-be.
Sublett zavartnak látszott.
— Hát, beteg volt az anyám, Berry, ezért idejöttem, és azt mondtam nekik, hogy meggondoltam magam. Hogy meditálni fogok a TV-vel, meg minden. — Megcsavargatta hosszú, sápadt kézfejeit. — Aztán rajtakaptak, hogy a Videodromot nézem. Láttad már Deborah Harryt, Rydell? — Sublett felsóhajtott, és megremegett.
— Hogy csíptek el?
— Úgy állították össze a rendszert, hogy belenézhetnek abba, amit nézel.
— Egyáltalán miért jöttek fel ide?
Sublett végighúzta az ujjait száraz, szalmaszínű haján.
— Nehéz megmondani, de azt hiszen, a költözésüknek valami köze van Fallon tiszteletes adóproblémáihoz. Meg ahhoz, amit az utóbbi időben csinál. Nem jött be a San Francisco-i munkád, Berry?
— Nem — mondta Rydell. — Nem jött be.
— Nem akarod elmesélni, mi történt?
Rydell akarta.
— Azt hiszem, az a szemét a fűtést is szétlőhette — mondta Rydell. A védőkerítésen kívül, az LB-nél voltak.
— Tetszik a barátod — mondta a lány.
— Nekem is.
— Nem, én komolyan beszélek. Tényleg érdekli, hogy mi történik veled. Tényleg.
— Te fekszel az ágyba — mondta Rydell. — Én elöl alszom.
— Nincs szélvédő. Meg fogsz fagyni.
— Nem gond.
— Aludj te is hátul. Már voltunk ilyen helyzetben. Semmi gond.
Amikor felébredt, még sötét volt. Egy ideig hallgatta a lány lélegzését, és a vállára terített régi bőrdzseki reccsenéseit. Sublett végighallgatta a sztoriját, időnként bólintott, egyszer-kétszer belekérdezett. Tükrös kontaktlencséiben Rydell látta a saját pici, konvex képüket. Amikor befejezte, Sublett halkan felfüttyentett.
— Berry, nekem úgy tűnik, hogy most komolyan bajban vagytok. Nagy bajban.
És ez igaz volt.
Lecsúsztatta a kezét — közben véletlenül megérintette a lányét —, és kitapogatta a farzsebébe dugott tárcát. Az összes pénze, meg Wellington Ma kártyája volt benne. Vagyis az, ami maradt belőle. Amikor legutoljára megnézte, három darabban volt.
— Nagy baj — mondta a sötétségnek. Chevette Washington felemelte a dzsekije szélét, és közelebb csúszott hozzá. A légzése egyenletes maradt, ezért Rydell tudta, hogy nem ébredt fel.
Rydell feküdt, gondolkodott, és egy idő után megformázódott az ötlete. Ez volt a legőrültebb ötlet, ami valaha eszébe jutott.
— A fiúd — mondta a lánynak Sublett mamájának pici lakókocsi-konyhájában —, az a Lowell…
— Mi van vele?
— Van egy számod, amin el tudnánk érni?
A lány tejet öntött a kukoricapelyhére. A tejet porból keverte; úgy nézett ki, mint a kréta, de Sublett anyjánál csak ez volt. Sublett allergiás volt a tejre.
— Minek?
— Azt hiszem, szeretnék megbeszélni vele valamit.
— Mit?
— Valamit. Talán segíthetne rajtunk.
— Lowell? Az nem fog segíteni neked. Lowell szart sem tenne másokért.
— Nos — mondta Rydell —, én azért szeretnék próbát tenni vele.
— Ha megmondod neki, hogy hol vagyunk, vagy ha a neten keresztül lenyomozza, feldob minket. Ha tudja, hogy valaki keres minket, mindenképpen megteszi.
— Miért?
— Mert ő egyszerűen ilyen — mondta a lány, de azért végül odaadta Rydellnek a telefont, meg a számot.
— Hello, Lowell.
— Ki a fasz az?
— Hogy vagy?
— Ki adta meg a…
— Ne tedd le.
— Ide hallgass, faszfe-…
— S.F.-i rendőrség, gyilkossági csoport.
Rydell hallotta, hogy Lowell beleszív a cigarettájába.
— Mit mondott? — kérdezte Lowell.
— Orlovsky. S.F.-i rendőrség, gyilkossági csoport, Lowell. Az a nagydarab pasas, azzal a kibaszott nagy stukkerral? Aki bement abba a bárba? Emlékszel? Mielőtt kialudtak a fények. Én ott voltam a bárpultnál, és Szar Eddie-vel beszélgettem.
Lowell még egyet slukkolt, a hangból ítélve mélyebben, mint először.
— Nézze, nem tudom, hogy mit…
— Nem is kell tudnod. Csak még ne tedd le, Lowell. De ha mégis megteszed, fiú, jobb, ha rálehelsz egy búcsúcsókot a seggedre. Mert láttad, hogy Orlovksky bement oda azért a lányért. Ugye láttad, Lowell? Ő látott téged. Nem volt rád szüksége. Nem rendőrségi ügyben ment be oda, Lowell. A saját üzletét intézte. Az egy életveszélyes zsaru, Lowell. Életveszélyes, mint a rák. — Csend.
— Fogalmam sincs, hogy miről beszél…
— Akkor csak hallgass, Lowell. Hallgass meg. Ha nem hallgatsz meg, elmondom Orlovskynak, hogy láttad őt. Megadom neki a számod. Megadom neki a személyleírásodat, meg azét a skinheadét is. Megmondom neki, hogy róla beszéltél. És tudod, hogy ő erre mit fog csinálni, Lowell? Kimegy oda, és szétlövi a segged, azt. És senki sem állíthatja meg, Lowell. Gyilkossági csoport. Aztán ha akarja, majd nyomozhat, és elkaphatja magát. Az egy kemény fiú, Lowell. Én mondom, elhiheted.
Lowell párszor felköhögött. Megköszörülte a torkát.
— Ez valami vicc? Mi?
— Nem hallom, hogy nevetnél.
— Oké — mondta Lowell. — Mondjuk, hogy igaz. És akkor mi van? Maga mit akar?
— Úgy hallottam, ismersz embereket, akik el tudnak intézni ezt-azt. Komputerekkel, meg ilyesmivel. — Rydell hallotta, hogy Lowell újra rágyújt.
— Hát — mondta Lowell —, mondjuk.
— Vágyköztársaság — mondta Rydell. — El kell érned őket, hogy megtegyenek nekem egy szívességet.
— Nem ismerek neveket — mondta Lowell gyorsan. — Vannak készülékek, amivel le lehet hallgatni…
— „Őket”. Őket akarom, oké? Szükségem van rád, hogy elérd őket, hogy megtegyenek nekem egy szívességet.
— Ez sokba fog magának kerülni — mondta Lowell.
— Nem — felelte Rydell. — Neked fog sokba kerülni. Megnyomott egy gombot, és bontotta a vonalat. Egy kis időt akart adni a jó öreg Lowellnek, hogy gondolkodjon. Talán megkeresi Orlovskyt a Rendőrségi Névsorban. És akkor rá kell jönnie, hogy létezik, és tényleg a gyilkosságiaknál van.
Rydell összecsukta a kis telefont, és visszament a lakókocsiba. Sublett anyja a kelleténél két fokkal erősebbre állította a légkondicionálót.
Sublett a padon ült. Fehér ruhájában úgy nézett ki, mint valami festő, vagy sebész, vagy ilyesmi. Habár, ő tiszta volt.
— Tudod, Berry, azon gondolkodom, hogy talán jobb, ha visszamegyek Los Angelesbe.
— Mi lesz az anyáddal?
— Hát, megjött Mrs. Baker Galvestonból. Évekig szomszédok voltak. Mrs. Baker majd vigyáz rá.
— Idegesít a hitehagyottság-hülyeség?
— Igen — mondta Sublett, és Fallon hologramja felé fordult. — Még mindig hiszek az Úrban, Berry, és tudom, hogy a médián keresztül megláttam az Ő arcát. Ahogy Fallon tiszteletes tanítja. Tényleg megláttam. De a többi dolog, esküszöm, hogy csak egy eltúlzott ostobaság. — Subletten látszott, nem sok hiányzik hozzá, hogy elsírja magát. Ezüstszemei elkapták Rydell tekintetét. — Gondolkodtam az IntenSecure-on, Berry. Azon, amit tegnap este mondtál. Nem tudom, hogyan mehetnék vissza oda, hogyan dolgozhatnék nekik, amikor tudom, hogy miket művelnek. Azt hittem, ott legalább segítek megvédeni az embereket pár gonoszságtól, ami ezen a világon létezik. De most már tudom, Berry, hogy csak egy erkölcstelen cégnek dolgoztam.